Pastyik László szerk.: Évkönyv 4.

Topolya: Vajdasági Magyar Helytörténeti Egyesület 2014, 296 p. ISBN 978- 86-84699-65-9

Történeti, helytörténeti, néprajzi és szociográfiai tanulmányok sorjáznak a VMHE negyedik kötetében, ami mutatja azt a széles spektrumot melyen a tagság érdeklődése mozog. Tehát nem válogatás, sokkalta inkább közreadása a tanulmányoknak, szakmai beszámolóknak a könyv.
Elsőként Szabó Pál Hunyady Mátyás ismeretlen győzelméről Zsarnó ostroma (1463) című tanulmányban az uralkodó a királyság déli határszélen folytatott, a törökökkel szemben vívott csatái egy momentumát mutatja be. Matykó Árpád „Az a falu nagy volt…” Tornyos a középkorban című írásában a falu történetének jó három évszázadát tekinti át a 13. század végétől a 16. század első harmadáig. Oravec Borbély Dianna A keresztény sorsa az Oszmán Birodalomban és a Krímben a 15–17. század- ban címmel írt tanulmányában vázolja a rabszerzés menetét, a rabszolgapiac működését, a szabadulás lehetőségeit, a szökés büntetését, a váltságdíj intézményét, illetve külön ír a krími rabokról. Virág Gábor tanulmánya a községi bíráskodás (kis)hegyesi gyakorlatát mutatja be a 19. század eleji falusi társada- lomra fókuszálva. Részletesen leírja az önkormányzat szerveit, azok tisztségviselőit, majd a falugyűlés intézményéről, a bíró és az esküdtek szerepéről, felhatalmazásáról olvashat az érdeklődő. Kitér a bünte- tendő cselekményekre, azután a büntetés fokozataira: a dorgálásra, áristomra, korbácsolásra, pálcázásra, botozásra stb. Mészáros Piroska Szabadka városrendezését, annak fontosabb állomásait tekinti át, de közben egy városfejlődési képet is felvázol a településfejlődés fontos szakaszai alapján, a korai periódu- soktól Maria Teresiapolisig és attól Szabadkán át napjaink Szabadkájáig / Suboticájáig. A tanulmányban külön kitér a két világháború közötti és az 1945 utáni városfejlődési, urbanisztikai időszakra, no meg a tervezéssel foglalkozó szervekre, így a Várostervezési iroda, a Közgazdasági Mérnöki Intézet, a Város- rendezési és geodéziai Intézet tevékenységére, valamint az elkészített tervekre. István Márta a bánsági Nákó nemesekről írt családtörténeti motívumokat felvillantó összefoglalót a kezdetektől egészen a férfi- ág 20. századi kihalásáig. Egy másik családtörténeti tanulmányt Szabó J. Józseftől olvashatunk, A Kom- lóssy festő család bánáti gyökerei címmel. A tanulmány a család törökkanizsai éveit, kötődését adatolja szépen. Pecze Rózsa az eleméri Szent Ágoston templom műemléki felújításának néhány mozzanatát mu- tatja be. Mák Ferenc Najádok a kobaltkék pusztaság felett címmel írt tanulmányában Leidenfrost Gyula, az Adria magyar kutatójának munkásságát elemzi. Az írás végén Leidenfrost fontosabb közleményeinek bibliográfiáját is közreadja. Lelbach Gyula a rokon és szemtanú hitelességével mutatja be a szabadkai dzsentrilányból fenséges asszonnyá lett Lelbach Irén Dóra történetét, felvillantva a bácskai család egy je- lesének 20. századi élettörténetét. Berta Sándor Megbocsájtok! címen egy első világháborús, jegyzetekkel ellátott visszaemlékezés részleteit adja közre, melyek 1914 és 1920 közötti időszakra vonatkoznak. Balla Ferenc és Balla István szerzőpáros a Bezdán melletti küllődi Vitézi telep történetéről írt tanulmányban jelentős mennyiségű, személyes visszaemlékezést is közreadva mutatja be a telep lakói sorsának alaku- lását. Kovács Mária a szociográfia módszerével vizsgálja a bácskai családok belekeveredését a politika sodrába és sorsuk későbbi alakulását Csúrogon és Adorjánon. A visszaemlékező szemtanúk a ház és föld ígéretével kezdődött kálváriájuk történetét mondják el. Öt kispiaci és két adorjáni példát vonul- tat fel. Nagygyörgy Zoltán A horgosi magyarok golgotája című írása a partizánok helyi vérengzésének áldozatairól ad számot. Jelzi, hogy a névsor nem teljes, további kutatásokat tart szükségesnek. Teleki Júlia rövid összefoglalásában a térmegjelölés nehézségeit adja közre a csúrogi emlékhellyel kapcso- latosan. Mint azt hangsúlyozza, a helyi ellenállást csak az állami akarat tudta felülírni. Gallusz László vajdasági tanyatörténeteket ad közre a szociográfia eszközeit felhasználva. Példái között vannak – az ő szóhasználatával élve – élő gazdatanyák, vállalkozói telephelyek, vendéglátó és vendégfogadó, illetve üdülőtanyák és elhagyott tanyák. Az írás kitér a tanyarombolás kérdésére is. Földrajzi és régészeti témájú tanulmányt írt Csonti István a Tiszaszentmiklós-csókai kistérségről. Áttekinti a táji változásokat az újabb kori folyószabályozások, lecsapolások és csatornázások kapcsán, majd kitér a régészeti lelőhelyekre és a feltárási, leletmentési munkákra is. Szikora István írása a kupuszinai kovácsmestereknek állít emléket a 18. századtól a 20. századig. Palatinus Aranka a muzslyai búcsújárók és a Bánát egyetlen katolikus kegyhelye, Töröktopolya kapcsolatát írja le. A kegyhely történetét Berecz Sándor tanító írta meg 1934- ben. Précz István Nagybecskerek közoktatásának múltjából ad némi ízelítőt. Besnyi Károly Vállunkra tették a kezüket című írása a Trianon utáni kulturális önszerveződés, majd a szocializmus évtizedei alatti amatőr színjátszás kibontakozásának lehetőségét mutatja be. Illetve a kapcsolatkeresést és -tartást a ma- gyarországi szomszédos megyék színjátszóival. Ljudevit Vujković Lamić szerb nyelvű tanulmányában a bácskai postaforgalom megindulását mutatja be az 1941–1944 közötti időszakban. Sporttörténeti tanul- mányt írt Táborosi László. Délvidék a magyar olimpiai mozgalomban 1914-ig címmel, amiben számba veszi azokat a sportolókat, akik a később elcsatolt Bácska és Bánság területén születtek és olimpiko- nokká lettek. Papp László Moravica sporttörténetéből a birkózás, súlyemelés, ökölvívás eredményeit összegezte. Dukai Edit Topolya régi fürdői című írásában a kisváros közfürdőinek történetét dolgozta fel. Érdekes módon a rituális zsidó fürdőt is közfürdőként mutatja be. Tovább olvasva az írást, az olvasó rájön, hogy minden olyan vizes helyet bemutat a szerző, amiben az ember fürödhet. Így a Limbek-, Pa- taki-, Dudás-, Vénusz-, és a városi gőzfürdő mellett megemlíti a város határában kialakított mesterséges tavat is. Kocsis Antal Az éter hullámain, címmel a topolyai Radar Rádióklub történetéről készített össze- foglalásban 1946–1998 közötti időszakot dolgozza fel. A kötet záró írásában Papdi Izabella Helytörténeti és néprajzi írások a Csantavéri Újságban (1998–2013) című közleményében az adott évekre lebontott cikkbibliográfiát ad közre.