Száraz Miklós György: Cigányok. Európa indiánjai
Budapest: Helikon 2007, 279 p. ISBN 978-963-227-092-0
Szokatlan vállalkozás egy szépírótól, hogy egy összefoglaló néprajzi, antropológiai mûvet írjon egy kisebbségi kultúrától. Száraz Miklós György ezért nem is egy mûfajilag besorolható könyvet tett le az asztalra. Nevezhetnénk a sokmûfajú alkotást testes esszének, igényes fotóalbumnak, szépprózának, riportnak, történészi, vagy néprajzi szakmunkának, mégsem érdemes szétszabdalni ezt a zavarba ejtő, ám kétségtelenül jó mûvet.
Találni benne szociológia, néprajzi, antropológiai szempontokat, igaz és szomorú élettörténeteket, tudománytalan, de érdekes fejtegetéseket a cigány kultúráról, időről, szokásvilágról, életfelfogásról. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy Száraz Miklós György könyve elsődlegesen az előítéletek leépítését, és a romákat szolgálja, s mindezt úgy teszi, hogy nem rágja a szánkba a sokat hangoztatott előítéleteket, az elzárkózást, a kölcsönös bizalmatlanságot, a tudatlanságot és félelmet.
A könyv felépítése, gazdag fotóanyaggal illusztrálva a következő: az előszót és a bevezetést a cigány nyelvek taglalása követi, majd a cigányság homályos vándorútját mutatja be Indiából, Perzsián át Bizáncig. A Kalandozók fejezetét a Cigány himnuszból vett idézettel indítja:
Egész világ ellenségünk,
Ûzött tolvajokként élünk.
Nem loptunk mi csak egy szeget
Jézus vérző tenyeréből.
Isten könyörülj meg nekünk,
Ne szenvedjen tovább népünk,
Megátkoztál, meg is vertél.
Örök csavargóvá tettél.
A következőkben a romákkal kapcsolatos előítéleteket tárgyalja. A Rabszolgaság földjén címû rész a havasalföldi és moldvai cigányok életéről szól, valamint foglakozik a blakhokkal, vlahokkal, oláhokkal, és a cigánytörvényekkel egészen a felszabadulásukig. A magyarországi romákon kívül a spanyolországiakat, és a Franciaországban élőket is bemutatja. Majd a regényírók romantikus, nemes vadember alakját próbálja megcáfolni, illetve ezzel kapcsolatban útbaigazítani az olvasót. Ezután a történelmi cigányság idejéből átlép a modern időkbe, ahol a ciganológia alapjait írja le, és a korabeli cigányösszeírások adatait hozza. A Porrajmos (Az elemésztés) címû fejezetben a fajbiológia és a Holokauszt fájó tragédiáit adja közre. A következő, Napjainkig címû részben a cigányság szocializmus alatti helyzetét mondja el, a fekete igazolványt és az erőszakos asszimilációs törekvéseket mutatja be, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényeket elemzi. A romák életmódját három fejezetben is tárgyalja, ezekben foglalkozik mozgékonyságukkal, szabadságvágyukkal, a cigány bírósággal (kris), a szegénységgel, a munkavégzéssel, a gyermekneveléssel és a mintaadás, mintakövetés, iskoláztatás problematikájával. A befejezés előtt utolsó fejezet a cigány muzsikát követi nyomon a régmúlttól, egészen napjainkig.
A kötet hoz ugyan felhasznált és ajánlott irodalmat, viszont nincs jegyzetelve, ezért sem fogadható el tudományos mûként. Ellenben valószínûleg nem is ez volt az író célja. Sokkal inkább az, hogy egyszerre mutassa be a romák világát belülről, és a különbségek rendszereként, kívülről is. Véleményem szerint ez sikerült is a szerzőnek.