Ha vallási tárgyak társadalmi életét kutatjuk, számos esetben azzal szembesülünk már a vizsgálódás elején, hogy az adott objektum szinte zavarba ejtően sok szállal és szinten kötődhet azokhoz az egyénekhez és a helyi közösséghez, akik és amelyek valamilyen módon a magukénak érzik. Mondhatnánk, hogy ez evidencia. amely könnyen és gyorsan belátható, ugyanakkor az is lényeges, hogy konkrét esetekben hogyan is ágyazódik bele egy-egy tárgy a társadalom szövetébe. Mi több, ha lehetséges, érdemes időbeli mélységet adni a témának, hogy valamilyen módon a változás jelenségét is tetten érhessük. A szakrális kisemlékek kapcsán nemrég kísérletet tettem egy olyan vizsgálat bemutatására, amely megpróbált megfelelni a mondott szempontoknak (Vataščin 2019). Az ebedi Nepomuki Szent János-szobor esetének feldolgozása lényegében azonos azzal a megközelítésmóddal, amelyet jelen szövegben is alkalmazok. Ezzel együtt, ahogy akkor, úgy most is a kontextuális leírására és elemzésére, valamint a minél tartalmasabb empirikus bemutatására törekszek, s csupán egyes különálló gondolatmenetekben próbálok elméleti megállapításokra is jutni.
Mindezek ellenére az említett „sokszálúság” és rétegzettség miatt megemlítenék néhány olyan elméleti támpontot, amelyeket érdemes lesz figyelembe venni a későbbi empirikus kutatások esetében is. Az első bekezdésben felvetett kérdéskör a vallás anyagi megjelenését és dimenzióját kutató számos kutatási irányzatnál felmerült már valamilyen módon. Wilhelm Gábor például úgy fogalmaz, hogy a tárgyak leírása szorosan összefügg az identitásról, időről, változásról, funkcióról, anyagiságról, tárgyi és ágensi mivoltról szóló kérdések hálózatával, mi több, beleágyazódik mindezekbe (Wilhelm 2008, 210). Egyúttal érdemes felhívni a figyelmet arra a megközelítésmódra is, amellyel a material religion nevű irányzat foglalkozik már hosszabb ideje (Plate 2015). Az S. Brent Plate által szerkesztett kötet esszéi – amelyek olyan címszavak köré szerveződnek, mint test, agy-tudat, gyűjtemény, érzelem, ikon (kép), mágia, térképek stb. – szinte tekintélyt parancsoló sokszínűséggel dolgozzák fel a vallás materiális megjelenésének társadalmi aspektusait. Itt és most számunkra elég annyit tudatosítani e kutatási irány tanulságai közül, hogy a vallási tárgyak nem pusztán kifejeznek, megtestesítenek egy elvont eszmét, hanem materiális jellegükből fakadóan alakítják is a valóságot – tehát mindenképp fennáll egyfajta dialektikus viszony eszme/jelentés és anyag/tárgy között. Úgy gondolom, elégséges számú esettanulmány birtokában a szakrális kisemlékeket mindenképp alá kell majd vetni egy effajta vizsgálatnak is.
Ami a konkrét kutatást és a terepmunkát illeti, azt több kiszállással 2018 és 2019 folyamán végeztem. A helyszín bejárása és lefényképezése mellett kilenc helyivel készítettem mélyinterjúkat, egy-egy személlyel pedig informális beszélgetéseken keresztül teremtettem kapcsolatot, amelynek gondolatait utána lejegyeztem. Olyan embereket kerestem, akik valamilyen módon ténylegesen is kötődnek az adott szakrális kisemlékhez. Ami a búzaszentelő szentmisét illeti, rajtam kívülálló okok miatt egyik évben sem tudtam jelen lenni, ugyanakkor beszélgetőtársaim elbeszélései alapján úgy gondolom, elegendő információt sikerült begyűjtenem az eseményről ahhoz, hogy elemezni tudjam. A személynevek közül csak azokat használom, amelyek viselői valamilyen értelemben közszereplőnek minősülnek. Jelen esetben két ilyen személy van, ők pedig Smidt Róbert szőgyéni fafaragó, valamint Maga Péter jelenlegi kürti plébános. A helyi elnevezéseket dőlt betűvel, idézőjelek nélkül közlöm.
A szoborfülke leírása és helyszíne
A helyi szóhasználatban főként Szent Orbánnak vagy Szent Orbán-szobornak nevezett szoborfülkés képoszlop a község legújabb szakrális kisemléke. 2008 nyarán, az első kürti borfesztivál nyitórendezvényével hangolták össze a felszentelését. Az állíttató Kovács László (1952–2009) kürti születésű plébános,…
